6. fejezet

Rövid lett, de szerintem annyira nem rossz. Szerintetek? Véleményekeet!!

A séta

- Gina. - szólongatott egy nagyon is Robéra hasonlító hang.

- Mi van? - morogtam, és ki akartam nyitni a szemem, de túl nagy volt a fény. Inkább a párnába temettem az arcom.

- Suli. - felelte kuncogva Robert. - Kelj fel, kész a reggelitek.

- Reggelink? - ültem fel nagy nehezen. - Még mindig itt vannak? És anyáék?

- Anyukád küldött neked olyan fél egy körül egy üzenetet, hogy, ott alszanak a hotelban, és csak délben jönnek haza. - mondta Rob. - Azt is írta, hogy buszoznod kell, de természetesen vállalom, a fuvarodat. - itt olyan szélesen vigyorgott, ahogy még soha. - De viszem Erikát, és Rékát is, Paul, meg, Cintiát, meg Diáékat.

- Szuper. - motyogtam, egy álmos mosollyal, és kikászálódtam az ágyból, hogy kicsoszogja, az étkezőben, hulla csendben ülő társasághoz, és leültem az egyetlen üres helyre.

- Te nem eszel, Rob? - kérdeztem tőle, mikor leült a fotelba.

- Most nem vagyok éhes. - rázta a fejét. - De nektek jó étvágyat!

- Mindenki, elmotyorgott egy, köszi-t aztán nyámmogtunk tovább.

Reggeli után, mindenki elment felöltözni, aztán, összekészülődtünk, és elindultunk, a suliba.

- Bezártam az ajtót? - kérdeztem 9összeráncolt homlokkal, Roberttől, mikor már kihajtott az utcánkból.

- igen. - bólintott.

- Akkor jó.

- Hallod, akkor, ma lesz az a séta? - kérdezte vigyorogva.

- Felőlem lehet. - viszonoztam a vigyorát. - Hány körül.

- Olyan három körül? - vetette fel.

- Nekünk jó, igaz? - néztem hátra a lányokra.

- Nem kell tanulnunk? - kérdezte most Réka.

-- Majd este tanulunk. - kacsintottam rá. - Egy séta a sztárokkal, megéri, hogy elvessük a leckét.

- Ez aranyos. - nevetett Rob. - Miért ilyen nagy cucc velünk gyalogolni?

- Tudod te azt. - néztem rá hitetlenkedve. - Híres vagy, mindenki imád.

- Veled az élen. - tette még hozzá Erika, mire fülig elvörösödtem.

- Hát persze. - motyogtam, elrejtve a hajam mögött az arcomat. De Rob, ezt megakadályozva eltűrte a zavarú hajzuhatagot a fülem mögé, és végigsimított a fejemen, és mindeközben szívdöglesztően mosolygott, kékesszürke szemei, pedig csillogtak.

- Az a legjobb hogy te imádsz. - mondta Rob kedvesen. - Én is imádlak!

- Akkor jó. - nyeltem egyet és elvörösödve néztem ki a szélvédőn.

A sulinál, mi lányok kiszálltunk, a fiúk, meg hazamentek. Bementünk, a suliba, és beültünk, as világ legunalmasabb órájára a törire... bárcsak, most is itt lenne Rob, akkor máris nem lenne, ilyen unalmas. ASpt egyenesen szuper lenne... Mire nem képes egy fiú akit szeretsz...

*

  Már öt óránknak vége lett, csak, az utolsó, osztályfőnökire várva ültünk, kint a folyosón. És a telefommal, szórakoztam, zenét akartam hallgatni, de nem volt nálam, fülhallgató. Réka, közben, Alexis Bledel, egyik filmjéről tartott élménybeszámolót, Dya, Thia, é Era, pedig a korlátnál, dumáltak, elég lelkesen.

- A végén majdnem sírtam, olyan szép volt. - fejezte be a monológot Réka. - De nem értem, miért nem ivott a vízből, tiszta hülye volt, de hát...

- Akkor nem lehetett volna az a film kategóriája, hogy dráma. - kuncogtam.

- Az igaz... - engedte meg Réka. - Öhm... Regi. Azt hiszem, van itt valaki.

- Ki? - kaptam felé a fejem, és mikor megláttam, hogy Rob, Paul, és Jay jönnek felén, a folyosón, még a szám is tátva maradt. Minden fej utánuk fordult, ahogy, végigmentek, a folyosón.

- Úr isten. - vigyorogta, és a csajok is odafordultak.

- Na, lányok, azt hittem sétálni megyünk! - fonta össze a karját Jay, mi pedig csak ámultunk és bámultunk.

- De még van egy óránk. - nyögtem ki.

- Nem s lenne olyan jó az a séta, ha nem szegnénk vele szabályt. - kacsintott rám Rob, és a kezemért nyúl, és mielőtt megfogtam, még láttam a többiek, d9öbbent arcát.

- Gyerünk, Erika, Réka, ti is! - mondta Paul, mikor Thia már mellé szegődött.

- Na, akkor, sziasztok! - intettünk, és nevetve, indultunk, lefelé, a lépcsőn ki a suliból. Betettük, a táskáinkat a kocsikba, és nekivágtunk az útnak. sétáltunk, a fogszabályozós épület felé, megmutattuk, Robéknak, hova jártunk fogszabályozásra, mikor még kellett. Aztán elmentünk, egy parkba, is ott leültünk beszélgetni, aztán beültünk, egy mekibe, ettünk, egy hamburgert, ittunk dzsúszt, aztán elsétáltunk, vissza sulihoz, ott még lesétáltuk, a tavat, aztán, beültünk a kocsikba, és Robék, hazavittek minket. Csak egy volt a bökkenő: Anyáék, már otthon voltak, láttam a kocsit a ház előtt. Itt az idő, hogy Rob bemutatásra kerüljön...